Libabőrős lesz az egész tested, pedig csak a nevét hallod. Köszönöm, hogy te megmutattad nekem, hogy még van remény, hogy a bőröm forró legyen. Az ajkunk összeért, de hamar el is vált egymástól, mint amikor a kezünk egymásba fórt a lépcsőn lefelé haladva. Enyhén részegen mondogattam, hogy te erre holnap már nem fogsz emlékezni. Tévedtem. Még aznap megírtad, hogy mindenre emlékszel, ami aznap este történt. Köszönöm, hogy te megmutattad, hogy nem egy hiba voltam aznap éjjel. Mégis lepődtem, hogy nem kezdtél mentegetőzni, és mindent az alkoholra fogni. Bizonytalan voltam, hogy most mégis mi van közöttünk, de nem beszéltük meg, szóval talán mégis csak hiba volt?! Félek tőled, hogy összetörsz, hogy csak arra kellek neked. Szilánkokban volt a szívem és nem szeretném megint összeseperni.  Ha te lépsz közelebb én távolodom, de ha én lépek te is távolabb lépsz. Olyan ez mint egy fordított sakk játszma, ahol nem előre felé halad a királynő és a király hanem egyre távolabb. Végül másik párt találnak maguknak és az egyik végig nézi a háttérből a boldogságukat, és én leszek a néző mert tudod én a félelem miatt nem lépek és ez az én démonom.